VIVA VARGAS! részletek egy forradalmár naplójából - 5.rész

'Július 10.'
Jól sikerült nap volt a mai. Igaz, Arroyo embereinek rajtaütése megtizedelt minket. Ez részben az én hibámból fakadt, ugyanis mikor egy tarantella felkúszott a lábamon, az összes keresztény szent nevét kezdtem üvölteni, s ezzel óvatlanul felfedtem pozíciónkat. Hosszú perceken át képtelen voltam kirázni a szívós kis pókot, mivel az bevette magát ruhám belső redői közé, s arra késztetett, hogy csapkodva pörögjek a patak felé, és úgy negyvenöt percig verdessem magam benne. Nem sokkal ezután Arroyo emberei tüzet nyitottak ránk. Keményen álltuk a sarat, bár a meglepetés okozta sokk enyhe fejetlenséghez vezetett, és az első tíz percben embereink egymást lőtték. Vargas hajszál híján úszta csak meg, amikor egy kibiztosított gránát hullott a lábához. Megparancsolta, vessem rá magam, mert jól tudja, hogy ügyünk számára az ő személye pótolhatatlan, és én követtem az utasítást. A gondviselés kegyéből a gránát nem robbant fel, s én sértetlenül úsztam meg, némi enyhe rángásoktól no meg attól eltekintve, hogy nem tudok elaludni, ha nem fogja valaki a kezem.

VIVA VARGAS! részletek egy forradalmár naplójából - 4.rész

'Július 1.'
Legkitűnőbb embereink egy csoportja megrohamozott egy falvat élelemszerzés céljából. Jó alkalom volt ez a gyakorlatozás során elsajátított harci készség kamatoztatására. A legtöbb lázadó rettenthetetlen bátorságról tett tanúbizonyságot, s noha a csoportot lemészárolták, Vargas az akciót nagy erkölcsi győzelemként értékeli. Mi, akik nem vettünk részt az ostromban, körben leültünk, miközben Arturo a "Cielito Lindo" dallamát játszotta gitáron. Erkölcsi tartásunk továbbra is töretlen, bár élelmiszerünk és fegyvereink gyakorlatilag nincsenek, és az idő is lassan telik. Szerencsére leköti figyelmünket a negyvenfokos hőség, s gondolom, egyedül ez a felelős az embereinkből gyakran feltörő, mókás, gurgulázó hangokért. Eljön még a mi időnk.

VIVA VARGAS! részletek egy forradalmár naplójából - 3.rész

'Június 10.'
Egész nap gyakorlatoztunk. Csodálatos átalakuláson megyünk keresztül! Egy csapat szedett-vedett gerillából kőkemény harci egységgé alakulunk. Ma reggel Hernandez és én a macséta, a borotvaéles nádvágókés használatát tanultuk, s bajtársam lelkes túlbuzgósága következtében megtudtam, hogy 0 vércsoportú vagyok. Arturónak van egy gitárja, de egyedül a "Cielito Lindó"-t tudja eljátszani rajta. A fiúk eleinte nagyon odavoltak érte, de az utóbbi időben már nemigen követelik. Megpróbáltam másféleképpen elkészíteni a varánuszgyíkot, és úgy hiszem, a fiúknak ízlett a főztöm, jóllehet, nem kerülte el a figyelmemet, hogy egyikük-másikuk sokáig rágódott rajta, mások hátravetették fejüket, hogy lecsússzon. Ma újra kihallgattam Vargasék beszélgetését. Fivérével arról szőttek terveket, mit tegyünk, ha már bevettük a fővárost. Jó lenne tudni, milyen tisztséget szánnak nekem a forradalom győzelme után. Bizonyos vagyok benne, hogy nem marad el hűségem jutalma.

VIVA VARGAS! részletek egy forradalmár naplójából - 2.rész

'Június 4.'
Milyen békés itt a hegyekben! A sátrunk a csillagos ég. Egy csoport elszánt ember, mely vállvetve küzd egy nagy, közös célért! Bár szívem szerint a stratégiai elkészítésben játszottam volna kulcsszerepet, Vargas úgy vélte, a legnagyobb hasznot tábori szakácsként hajthatom. Nem könynyű feladat, különösen, ha szűkösek a készletek, de valakinek ezt is el kell látnia, és mindent összevetve, az első főztöm nagy siker volt. Való igaz, nem rajong mindenki egyformán a varánuszgyíkért, de nem lehetünk válogatósak, és néhány finnyáskodót leszámítva, akik minden csúszómászóval szemben előítélettel viseltetnek, az ebéd különösebb incidens nélkül zajlott le. Ma fültanúja voltam Vargas egyik eligazításának, s úgy tűnt, meglehetősen vérmes kilátásokat táplál. Érzése szerint decemberre a kezünkbe kerül a főváros. Fivére, Louis, az örök tamáskodó nézete szerint idő kérdése csupán, mikor veszünk mindannyian éhen. A Vargas fivérek állandóan a hadviselés és a politikai filozófia kérdésein huzakodnak, s bizony nehéz elhinni, hogy ez a két nagy lázadó törzsfőnök a múlt héten még a helyi Hilton ruhatárában volt alkalmazott. Várakozunk.

VIVA VARGAS! részletek egy forradalmár naplójából - 1.rész

'Június 3.'
Viva Vargas! Ma a hegyekbe vettük magunkat. A korrupt Arroyo-rezsim által velejéig kizsákmányolt kis országunk sorsa felett érzett jogos haragunkban és felháborodásunkban elküldtük Juliót, hogy nyújtsa át szenvedéseink és követeléseink listáját, ám senki nem sietett fogadására. Mint kiderült, Arroyo bokros teendői nem tették lehetővé, hogy időt szakítson a szeretett forradalmi küldöttünkkel való találkozásra, ehelyett az egész ügyet a miniszterére bízta, aki azt mondta, megkülönböztetett figyelmet szentel petíciónknak, ám mindenekelőtt arra volt kíváncsi, meddig bírja Julio a vigyorgást olvadt láva alá nyomott fejjel. Ilyen és ehhez hasonló méltánytalanságok miatt végül is ihletett vezetőnk, Emilio Molina Vargas mögé egy emberként felsorakozva, úgy döntöttünk, hogy a magunk kezébe vesszük a dolgok irányítását. Ha ez összeesküvés, kiabáltuk minden utcasarkon, hát legyen igazi. Jómagam, balszerencsémre, éppen forró hordófürdőt vettem, amikor elért a hír: a rendőrség hamarosan megjelenik nálam, hogy felakasszanak. A fürdőből érthető fürgeséggel kipattanva egy nedves szappanra léptem, s végigszánkáztam az udvaron, ám az esésem súlyát szerencsésen felfogták a fogaim, melyek gyöngyökként gurultak szét a porban. Jóllehet ott álltam mezítelenül és szappanosan, mégis a túlélés sürgető ösztönének engedelmeskedve, jó csődöröm, El Diablo nyergébe pattantam, s torkomat vérforraló rikkantás hagyta el! A ló felágaskodott, magam pedig hátrafelé, a földre csúsztam, s néhány apró csontom tört. És mintha mindez nem lett volna éppen eléggé elkedvetlenítő, miután: alig húsz métert megtettem gyalogszerrel, eszemre jutott a nyomdagép, és nem akarván ilyen nagysúlyú politikai fegyvert vagy bűnjelet hátrahagyni, visszahátráltam, hogy megmentsem az értékes szerkezetet. Amilyen szerencsém volt, a dög többet nyomott, mint az szemre látszott, s emelgetése sokkal inkább toronydaruhoz, mint magamfajta ötvenkilós egyetemi diákhoz mért feladat volt. Amikor a rendőrség megérkezett, két kezem éppen a gép leállításával volt elfoglalva, mivel az elszabadult, és dübörögve ontotta a terjedelmes Marx-idézeteket végig a csupasz hátamon. Ne kérdezzék, miként sikerült kereket oldanom a hátsó ablakon át. Szerencsésen leráztam a rendőrséget, és Vargas táborában leltem oltalmat.