Legkitűnőbb embereink egy csoportja megrohamozott egy falvat élelemszerzés céljából. Jó alkalom volt ez a gyakorlatozás során elsajátított harci készség kamatoztatására. A legtöbb lázadó rettenthetetlen bátorságról tett tanúbizonyságot, s noha a csoportot lemészárolták, Vargas az akciót nagy erkölcsi győzelemként értékeli. Mi, akik nem vettünk részt az ostromban, körben leültünk, miközben Arturo a "Cielito Lindo" dallamát játszotta gitáron. Erkölcsi tartásunk továbbra is töretlen, bár élelmiszerünk és fegyvereink gyakorlatilag nincsenek, és az idő is lassan telik. Szerencsére leköti figyelmünket a negyvenfokos hőség, s gondolom, egyedül ez a felelős az embereinkből gyakran feltörő, mókás, gurgulázó hangokért. Eljön még a mi időnk.
