'Augusztus 1.'
Minden örömteli esemény ellenére is letagadhatatlan, hogy
bizonyos feszültségek ütötték fel fejüket lázadó sasfészkünkben. Jelentéktelen,
csak a legélesebb szemmel látható jelek mutatják a feszültségek mélyáramát. Az
utóbbi időben például a veszekedések mindennapossá válásával megszaporodtak a
késelések. Egyik kísérletünk, hogy rajtaüssünk egy lőszerraktáron, s így újra
felfegyverezzük magunkat, teljes vereséggel végződött, mivel Jorge
jelzőpetárdája idő előtt felrobbant a zsebében. Mindenkit megkergettek, Jorge
kivételével, akit foglyul ejtettek, miután vagy féltucat épületet ledöntött,
mint valami tekegolyó. Este a táborban, amikor előhoztam a varánuszgyíkot, az
emberek fellázadtak. Többen lefogtak, Ramon pedig a főzőkanalammal kezdett
püfölni. Szorongatott helyzetemből egy elektromos vihar szabadított meg, mely
három életet követelt. Végül, az amúgy is pattanásig feszült helyzetben, Arturo
előállt a "Cielito Lindó"-val, mire a kevésbé muzikális lelkek közül néhányan
egy szikla mögé hurcolták, és megetették vele a gitárját.
Viszont az egyenleg pozitív oldalát erősíti az a tény, hogy Vargas
diplomáciai erőfeszítései annyi sikertelen próbálkozás után végre a CIA-val
megkötött érdekes egyezséggel zárultak, melynek értelmében politikájuk iránti
örökös és feltétel nélküli hűségünkért cserébe nem kevesebb, mint ötven
grillcsirkét kaptunk.
Vargas úgy érzi, könnyen lehet, hogy elhamarkodottan jósolta meg a decemberi
sikert, és jelezte, hogy a teljes győzelem tovább várathat magára. Furcsa módon
a katonai térképek és táblázatok tanulmányozása helyett vezetőnk újabban
asztrológiai olvasmányokba és madárjóslatokba helyezi bizalmát.