az elítélt - 3.rész

Álmában Brisseau egy napfényes tengerparton szaladt boldogan anyja széttárt karja felé, de amint már-már átölelte volna az ősz hajú, síró asszonyt, két gombóc vaníliafagylalttá változott. Brisseau felnyögött, Cloquet pedig leeresztette a revolvert. Az ablakon keresztül hatolt be a házba, s most ugrásra készen állt Brisseau fölött már vagy két órája - mozdulatlanul, a ravaszt meghúzni képtelenül. Egyszer már felhúzta a kakast, és a fegyver csövét egyenesen Brisseau bal fülébe nyomta. Ekkor azonban az ajtó felől neszt hallott, erre az iratszekrény mögé ugrott, a pisztolyt pedig otthagyta, Brisseau fülébe dugva.

az elítélt - 2.rész

Álmodik, gondolta Cloquet, kezében revolverrel fölébe hajolva. 'Ő' álmodik, de én 'létezem'. A valóságban. Cloquet gyűlölte a valóságot, de jól tudta, hogy ez az egyetlen hely, ahol egy jó bifszteket ehet az ember. Még soha nem oltott ki emberi életet azelőtt. Igaz, valamikor régen lelőtt egy megkergült kutyát, de csak miután egy pszichoanalitikusokból álló csoport ezt írásba adta neki. (Az eb, amely megkísérelte leharapni Cloquet orrát, képtelen volt abbahagyni a röhögést, a diagnózis szerint mániás depresszióban szenvedett.)