egy apára hasonlító személy vad álmai

Színdarab-ötlet: Egy személy, aki apámra hasonlít, de nincs olyan nagy lába.
A Sorbonne-ra küldik, harmónikázni tanulni. Végül úgy hal meg, hogy soha nem
fejti meg egy álmát - csípőig vadasmártásban térdepel. (Egy pazar második
felvonásbeli függöny lebeg a szemem előtt, melyben két törpe egy levágott fejet
talál egy rakomány röplabda között.)

az apám meg én

Édes Istenem, miért vagyok ennyire bűnös? Azért, mert gyűlöltem apámat?
Valószínűleg a borjúparmezán összetűzés miatt. Nos, mit csinált valójában a
pénztárcájában? Ha rá hallgatok, a kalapos inas mesterséget választom. Most is
fülembe csengnek szavai: "Kalaposinasnak lenni - ez minden." Emlékszem, miként
reagált, amikor bejelentettem neki, hogy írni akarok. "Az egyetlen írásod egy
bagollyal való együttműködés gyümölcse lesz." Hogy mit értett ezen, ma sem
tudom. Milyen szomorú ember! Amikor első darabomat, a 'Cisztát Gusztinak'-ot
bemutatták, ő frakkban és gázálarcban jelent meg a premieren.