az elítélt - 5.rész

Gaston Brisseau dúsgazdag, jobboldali családból származott, és már kora ifjúságában elhatározta, hogy hivatásos besúgó lesz. Fiatalemberként beszédórákat vett, hogy jobban menjen a besúgás.
Egy ízben így vallott Cloquet-nak:
- Istenem, mennyire élvezem, ha másokról pletykálhatok.
 - De miért? - kérdezte Cloquet.
 - Nem tudom. Hogy jól bemárthassam őket.
 Brisseau kedvtelésből köpte be barátait, gondolta Cloquet. Megbocsájthatatlan bűn! Cloquet ismert egy algériai férfit, aki abban lelte örömét, hogy tenyerével hátulról nyakon vágott másokat, majd szemtől szembe az egészet mosolyogva letagadta. Úgy tűnt, a világ jókból és rosszakból áll. A jók nyugodtabban alszanak, állapította meg Cloquet, a rosszak viszont a virrasztást részesítik előnyben.

az elítélt - 4.rész

Virágos pongyolájában Madame Brisseau lépett a szobába, s mikor felkattintott egy apró lámpát, felfigyelt a férje fejének oldalából kiálló fegyverre. Anyásan felsóhajtott, kivette a pisztolyt, és a párna szélére fektette. Gondosan ráhajtotta a paplan sarkát, lekattintotta a lámpát és távozott. Cloquet, aki félelmében elájult, egy óra múltán tért magához. Egyetlen pánikteli pillanatra azt képzelte, hogy újra gyermek, és a Riviérán van, de mikor tizenöt perc múltán sem tűnt fel egyetlen turista sem, ráébredt, hogy még mindig Brisseau fiókosszekrénye mögött áll. Visszatért az ágyhoz, megragadta a pisztolyt, és ismét Brisseau halántékának szegezte, ám még mindig képtelen volt leadni a lövést, mely véget vetett volna a hírhedt fasiszta besúgó életének.