az elítélt - 14.rész a kivégzés előestéje

Hat héttel később, a kivégzés előestéjén Cloquet magányosan ült cellájában, és képtelen volt arra, hogy elhiggye az utolsó hónapok eseményeit - főleg a tárgyalótermi elefántok fértek nehezen a fejébe. Másnap ilyenkorra már halott lesz, gondolta. Cloquet mindig úgy tekintett a halálra, mint ami csak mással eshet meg. - Úgy veszem észre, a kövérek gyakrabban járnak így - mondta az ügyvédjének. Cloquet számára azonban a halál továbbra is elvont fogalom maradt. Az ember halandó, de vajon Cloquet is az? A kérdés gondolkodóba ejtette, azonban az egyik őr egy noteszlapra néhány egyszerű vonallal felvázolt rajza mindent megvilágított. Nem volt kibúvó. Hamarosan nem lesz többé.

öngyilkos sörözés

Ismét megkíséreltem az öngyilkossságot. Ezúttal a megnedvesített orromat
akartam a konnektorba dugni. Sajnos éppen áramszünet volt, így mindössze a
jégszekrényt sikerült magamra borítanom. Egyre kísért a halál gondolata,
búskomorság tart a fogságában. Azon tűnődöm, vajon van-e a halálá után élet, és
ha van, lehet-e sörözni ott?