Esszék Woody Allentől - 3.rész az ifjúságról és az öregkorról

Az érettség valódi próbája nem az, hogy milyen öreg az ember, hanem az, hogyan
reagál arra, ha a belvárosban ébred, rövidnadrágban. Mit számítanak az évek,
különösen ha az ember bérlakásban lakik? Ne feledjük, hogy minden életkornak
megvan a maga öröme, míg ha halott az ember, sohasem találja a
villanykapcsolót. A halállal kapcsolatos legfőbb probléma történetesen az attól
való félelem, hogy nincs túlvilág. Lehangoló gondolat, különösen azoknak, akik
rendszeresen borotválkoztak. Sokan félnek attól is, hogy van túlvilág, de senki
sem tudja, hol üzemel. A dolgok pozitív egyenlegét erősíti viszont, hogy a
halál azon kevés dolgok közé tartozik, amelyeket puszta lefekvéssel lehet
gyakorolni.
  Gondolják csak meg: valóban olyan rettenetes az öregség? Nem, ha rendszeresen
mostunk fogat! És miért nincsen ütköző az évek támadása ellen? Vagy egy jó
hotel Indianapolis belvárosában? Hm, hm.
  Röviden, a legjobb azt tenni, hogy igyekszünk a korunkhoz illően viselkedni.
Ha tizenhat éves vagy, esetleg fiatalabb, próbálj meg nem megkopaszodni.
Másfelől viszont, ha elmúltál nyolcvan, különösen jól áll lecsoszogni az
utcára, és egy barna papírzacskót szorongatva ezt motyogni: "A császár ellopja
a cipőfűzőmet." Ne feledjük, minden relatív - vagy az kéne hogy legyen. Ha nem
az, újra kell kezdenünk.

a szervezett bűnözés története az Egyesült Államokban - 2. rész

Dominick "A Herpetológus" Mione lelőtte a "Mázlista" Lucky Lorenzót (aki onnan kapta nevét, hogy egy, a kalapjában felrobbant bomba nem végzett vele) Chicago külvárosában. Válaszul Corillo és emberei Newarkig követték Mionét, és egy fúvóshangszerbe dolgozták a fejét. Az eseményeknek ezen a ponján a Vitale- banda, melyet Giuseppe Vitale (valódi nevén Quincy Baedeker) vezetett, akcióba lépett a harlemi csempészet feletti hatalomért Irish Larry Doyle-lal, aki olyannyira gyanakvó természetű gengszter volt, hogy soha senkit nem engedett New Yorkban a hátába kerülni, így aztán piruettezve és körbe forogva járt az utcán. Doyle akkor harapott fűbe, amikor a Squillante Construction Company úgy határozott, hogy új irodaházukat bal alsó hatos hídjának tövében építik fel. Doyle hadnagya, Kis Petey (Nagy Petey) Ross vette kezébe az irányítást; ellenállt Vitale hatalomátvételi kísérletének, és Vitalét egy üres belvárosi garázsba csalta azzal az ürüggyel, hogy álarcosbált rendeznek. Az óriásegérnek öltözött Vitale mit sem sejtve besétált a garázsba, ahol gépfegyverekkel azon nyomban szitává lőtték. Meggyikolt vezérük iránti lojalitásból Vitale emberei minden további nélkül behódoltak Rossnak. Hasonlóképp cselekedett Vitale menyasszonya, Bea Moretti táncosnő is, a 'Mondd: Kaddis' című nagysikerű broadway-i musical üdvöskéje, aki végül hozzáment Rosshoz, bár később beadta ellene a válókeresetet, mondván, hogy a férfi egy ízben kellemetlen kenőccsel kente be.