az elítélt - 9.rész

Cloquet egyszerre szükségét érezte, hogy megbizonyosodjon tulajdon létezéséről, s a Brisseau íróasztala fölött lógó tükörbe pillantott. (Egy-egy tükör mellett elhaladva soha nem állhatta meg, hogy bele ne kukkantson. Egy szabadidőközpontban olyan hosszan bámulta a saját képét az úszómedence tükrében, hogy az igazgatóságnak le kellett eresztenie a vizet.) De hiába. Képtelen volt lelőni egy embert. Leeresztette a pisztolyt, és elmenekült.

az elítélt - 4.rész

Virágos pongyolájában Madame Brisseau lépett a szobába, s mikor felkattintott egy apró lámpát, felfigyelt a férje fejének oldalából kiálló fegyverre. Anyásan felsóhajtott, kivette a pisztolyt, és a párna szélére fektette. Gondosan ráhajtotta a paplan sarkát, lekattintotta a lámpát és távozott. Cloquet, aki félelmében elájult, egy óra múltán tért magához. Egyetlen pánikteli pillanatra azt képzelte, hogy újra gyermek, és a Riviérán van, de mikor tizenöt perc múltán sem tűnt fel egyetlen turista sem, ráébredt, hogy még mindig Brisseau fiókosszekrénye mögött áll. Visszatért az ágyhoz, megragadta a pisztolyt, és ismét Brisseau halántékának szegezte, ám még mindig képtelen volt leadni a lövést, mely véget vetett volna a hírhedt fasiszta besúgó életének.

az elítélt - 3.rész

Álmában Brisseau egy napfényes tengerparton szaladt boldogan anyja széttárt karja felé, de amint már-már átölelte volna az ősz hajú, síró asszonyt, két gombóc vaníliafagylalttá változott. Brisseau felnyögött, Cloquet pedig leeresztette a revolvert. Az ablakon keresztül hatolt be a házba, s most ugrásra készen állt Brisseau fölött már vagy két órája - mozdulatlanul, a ravaszt meghúzni képtelenül. Egyszer már felhúzta a kakast, és a fegyver csövét egyenesen Brisseau bal fülébe nyomta. Ekkor azonban az ajtó felől neszt hallott, erre az iratszekrény mögé ugrott, a pisztolyt pedig otthagyta, Brisseau fülébe dugva.