Milyen békés itt a hegyekben! A sátrunk a csillagos ég. Egy csoport elszánt ember, mely vállvetve küzd egy nagy, közös célért! Bár szívem szerint a stratégiai elkészítésben játszottam volna kulcsszerepet, Vargas úgy vélte, a legnagyobb hasznot tábori szakácsként hajthatom. Nem könynyű feladat, különösen, ha szűkösek a készletek, de valakinek ezt is el kell látnia, és mindent összevetve, az első főztöm nagy siker volt. Való igaz, nem rajong mindenki egyformán a varánuszgyíkért, de nem lehetünk válogatósak, és néhány finnyáskodót leszámítva, akik minden csúszómászóval szemben előítélettel viseltetnek, az ebéd különösebb incidens nélkül zajlott le. Ma fültanúja voltam Vargas egyik eligazításának, s úgy tűnt, meglehetősen vérmes kilátásokat táplál. Érzése szerint decemberre a kezünkbe kerül a főváros. Fivére, Louis, az örök tamáskodó nézete szerint idő kérdése csupán, mikor veszünk mindannyian éhen. A Vargas fivérek állandóan a hadviselés és a politikai filozófia kérdésein huzakodnak, s bizony nehéz elhinni, hogy ez a két nagy lázadó törzsfőnök a múlt héten még a helyi Hilton ruhatárában volt alkalmazott. Várakozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése