Viva Vargas! Ma a hegyekbe vettük magunkat. A korrupt Arroyo-rezsim által velejéig kizsákmányolt kis országunk sorsa felett érzett jogos haragunkban és felháborodásunkban elküldtük Juliót, hogy nyújtsa át szenvedéseink és követeléseink listáját, ám senki nem sietett fogadására. Mint kiderült, Arroyo bokros teendői nem tették lehetővé, hogy időt szakítson a szeretett forradalmi küldöttünkkel való találkozásra, ehelyett az egész ügyet a miniszterére bízta, aki azt mondta, megkülönböztetett figyelmet szentel petíciónknak, ám mindenekelőtt arra volt kíváncsi, meddig bírja Julio a vigyorgást olvadt láva alá nyomott fejjel. Ilyen és ehhez hasonló méltánytalanságok miatt végül is ihletett vezetőnk, Emilio Molina Vargas mögé egy emberként felsorakozva, úgy döntöttünk, hogy a magunk kezébe vesszük a dolgok irányítását. Ha ez összeesküvés, kiabáltuk minden utcasarkon, hát legyen igazi. Jómagam, balszerencsémre, éppen forró hordófürdőt vettem, amikor elért a hír: a rendőrség hamarosan megjelenik nálam, hogy felakasszanak. A fürdőből érthető fürgeséggel kipattanva egy nedves szappanra léptem, s végigszánkáztam az udvaron, ám az esésem súlyát szerencsésen felfogták a fogaim, melyek gyöngyökként gurultak szét a porban. Jóllehet ott álltam mezítelenül és szappanosan, mégis a túlélés sürgető ösztönének engedelmeskedve, jó csődöröm, El Diablo nyergébe pattantam, s torkomat vérforraló rikkantás hagyta el! A ló felágaskodott, magam pedig hátrafelé, a földre csúsztam, s néhány apró csontom tört. És mintha mindez nem lett volna éppen eléggé elkedvetlenítő, miután: alig húsz métert megtettem gyalogszerrel, eszemre jutott a nyomdagép, és nem akarván ilyen nagysúlyú politikai fegyvert vagy bűnjelet hátrahagyni, visszahátráltam, hogy megmentsem az értékes szerkezetet. Amilyen szerencsém volt, a dög többet nyomott, mint az szemre látszott, s emelgetése sokkal inkább toronydaruhoz, mint magamfajta ötvenkilós egyetemi diákhoz mért feladat volt. Amikor a rendőrség megérkezett, két kezem éppen a gép leállításával volt elfoglalva, mivel az elszabadult, és dübörögve ontotta a terjedelmes Marx-idézeteket végig a csupasz hátamon. Ne kérdezzék, miként sikerült kereket oldanom a hátsó ablakon át. Szerencsésen leráztam a rendőrséget, és Vargas táborában leltem oltalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése