Jól sikerült nap volt a mai. Igaz, Arroyo embereinek rajtaütése megtizedelt minket. Ez részben az én hibámból fakadt, ugyanis mikor egy tarantella felkúszott a lábamon, az összes keresztény szent nevét kezdtem üvölteni, s ezzel óvatlanul felfedtem pozíciónkat. Hosszú perceken át képtelen voltam kirázni a szívós kis pókot, mivel az bevette magát ruhám belső redői közé, s arra késztetett, hogy csapkodva pörögjek a patak felé, és úgy negyvenöt percig verdessem magam benne. Nem sokkal ezután Arroyo emberei tüzet nyitottak ránk. Keményen álltuk a sarat, bár a meglepetés okozta sokk enyhe fejetlenséghez vezetett, és az első tíz percben embereink egymást lőtték. Vargas hajszál híján úszta csak meg, amikor egy kibiztosított gránát hullott a lábához. Megparancsolta, vessem rá magam, mert jól tudja, hogy ügyünk számára az ő személye pótolhatatlan, és én követtem az utasítást. A gondviselés kegyéből a gránát nem robbant fel, s én sértetlenül úsztam meg, némi enyhe rángásoktól no meg attól eltekintve, hogy nem tudok elaludni, ha nem fogja valaki a kezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése