Elfoglaltuk a fővárost! A hihetetlen részletek a következők. Hosszas fontolgatás után az emberek úgy szavaztak, hogy utolsó reményünket egy öngyilkos akcióba vetjük, abban a hiszemben, hogy egy rajtaütéssel kizökkenthetjük egyensúlyából Arroyo túlerejét. A dzsungelen át a palota felé való menetelés közben az éhség és a kimerültség lassan elemésztette elszántságunk egy részét, s célunkhoz közeledve úgy döntöttünk, hogy taktikát változtatunk, és a könyörgéssel próbálkozunk. Megadtuk magunkat a palotaőrségnek, s az őrök ránk szegezett fegyverrel kísértek minket Arroyo elé. A diktátor enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy önként adtuk fel magunkat, s míg Vargast továbbra is fel akarta koncoltatni, minket, többieket eleven nyúzatott volna csak meg. E frissen jött lehetőség fényében, újraértékelve helyzetünket, pánik kerített minket hatalmába, és szétszaladva menekülni kezdtünk, miközben az őrök tüzet nyitottak ránk. Vargas meg én az emelet irányába futottunk, és menedéket keresve, Madame Arroyo budoárjába rontottunk, ahol az asszony épp Arroyo fivérével merült titkos gyönyörökbe. Mindketten zavarba jöttek. Arroyo fivére előhúzta revolverét, és a levegőbe lőtt. Ezzel, tudtán kívül, jelt adott egy zsoldoscsapatnak, amelyet a CIA bérelt fel, hogy segítsen kisöpörni minket a hegyekből cserébe azért, hogy Arroyo biztosította az Egyesült Államok jogait "Orange Julius"-féle narancsosstandok felállítására. A zsoldosok, akik az amerikai hintapolitika következtében maguk sem voltak tisztában vele, kihez is legyenek lojálisak, tévedésből a palotára támadtak. Arroyo és személyzete a CIA hitszegését gyanítva tüzet nyitott a behatolókra. Ezzel egyidőben meghiúsult egy, az Arroyo meggyilkolására szőtt maoista összeesküvés, mivel a péksüteménybe telepített időzített bomba idő előtt felrobbant, s a levegőbe röpítette a palota nyugati szárnyát, Arroyo feleségét és fivérét a tetőgerendákon keresztül katapultálva. Arroyo, svájci kötvényeit tartalmazó tárcáját megragadva, a hátsó ajtó felé sietett, ahol a mindig indulásra kész lökhajtásos gépe várta. Pilótája sűrű fegyverropogás közepette szállt fel, ám a viharos eseményektől megzavarodván rossz gombot nyomott meg, és a gép zuhanásba kezdett orral lefelé. Néhány másodperc múlva a zsoldosok táborába csapódott, akik tisztikaruk elvesztése miatt megadták magukat. Eközben Vargas, szeretve tisztelt vezérünk, leckét adott a briliánsan alkalmazott stratégiai kivárás művészetéből, melyet a kályha mellett kuporogva, egy dekoratív fikusz álcája mögött gyakorolt. Amint tiszta lett a levegő, lábujjhegyen a központi irodába osont, és átvette a hatalmat; mindössze annyi időre pihent meg, amíg a királyi frizsidert kinyitotta, és egy megbolondított sonkásszendvicset ütött össze magának. Egész éjjel ünnepeltünk, és mindenki nagyon berúgott. Később szót váltottam Vargasszal az ország vezetésének embert próbáló feladatairól. Noha hisz benne, hogy a szabad választások minden demokrácia alapját képezik, jobbnak látja kivárni, míg a nép műveltebb lesz, mielőtt szavazás lenne. Addig is egy jól működő átmeneti kormányzási. rendszert teremtett, mely az isteni monarchián alapul, s hűségemet azzal jutalmazta, hogy az ebédek idején a jobbján ülhetek. Továbbá az én felelősségem a latrina tisztaságának ellenőrzése is.
