Cloquet megrögzött ateista volt, de amikor Bernard atya, a pap megérkezett,
azt tudakolta, maradt-e ideje megtérni.
Bernard atya a fejét csóválta. - Sajnos nincs szezon. Ilyenkor a legtöbb főbb
hit már foglalt. Tekintettel az idő rövidségére, talán előjegyezhetem
valamilyen hinduféleségre. Egy útlevélkép méretű fotóra lesz szükégem hozzá -
mondta.
Cloquet belátta: hiába minden. Egymagának kell a sorsával szembenéznie. Nincs
isten. Az élet céltalan. Minden múlandó. Még a nagy Shakespeare művei is
elenyésznek egy napon, melyen a világegyetem porrá ég - nem mintha a 'Titus
Andronicus'ért olyan nagy kár lenne, no de a többiért?! Nem csoda, hogy annyian
öngyilkosok lesznek! Miért ne vetnének véget ennek az abszurditásnak? Miért
fejtenék meg ezt az életnek nevezett üres rejtvényt? Mi másért, hacsak egy
belső hang miatt nem, mely azt mondja: "Élj!" Valahonnan belülről szüntelenül
halljuk a parancsot: "Élj tovább!" Cloquet felismerte a hangot, saját
biztosítási ügynökének hangját. Hát persze, gondolta, Fishbein nem akar
ráfizetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése