egy kis politikai okfejtés

Egy forradalom elkövetéséhez két tényező egyidejű fennforgása szükséges: valaki vagy valami, ami ellen lázadni lehet, és másvalaki, aki odadugja a képét, és lázad. A viselet rendszerint utcai, és mindkét fél rugalmasan kezelheti az időt
és a helyet, ám ha valamelyikük elmulasztaná a megjelenést, az egész vállalkozás dugába dőlhet. Az 1650-es Kínai Forradalomban egyik fél sem jelent
meg, a teremre pedig súlyos pönálét kellett fizetni.
Azokat a személyeket vagy pártokat, akik ellen fellázadnak, "elnyomóknak" nevezzük, és onnan ismerszenek meg, hogy látszólag minden móka az övék. Az "elnyomók" általában öltönyt viselnek, földet birtokolnak, és késő éjszakáig bömböltetik a rádiójukat, anélkül, hogy rájuk dörömbölnének. Munkájuk a "status
quo" fenntartásából áll, ami azt jelenti, hogy minden változatlan marad, bár
lehet, hogy kétévenként kifestenek.
Amikor az "elnyomás" túl kemény lesz, létrejön az úgynevezett rendőrállam,
ahol is minden különutasság, úgymint vihogni, csokornyakkendőt viselni vagy az
elöljárót "Dugó"-nak nevezni egyaránt tilos. A rendőrállam megnyirbálja a
polgári szabadságjogokat; a szólásszabadság ismeretlen fogalom, bár egy
magnófelvételre tátogni szabad. Nem tűrik a kormányt kritizáló véleményeket,
különösen ami a tánckultúrájukat illeti. A sajtószabadságot szintén
megnyirbálják, és az uralkodó párt "markában van" a sajtó, mely így az
állampolgárokkal csak a politikailag elfogadható gondolatokat, valamint a
közrendet nem sértő sporteredményeket közli.
A lázadó csoportokat "elnyomottaknak" nevezzük, és általában nyüzsögnek,
zsörtölődnek vagy fejfájásra panaszkodnak. (Meg kell jegyeznünk, hogy az
elnyomók sohasem lázadnak azért, hogy elnyomottak lehessenek, mivel ehhez
alsóneműt kellene váltaniuk.)

gyújtóhatás

A múlt éjjel elégettem minden színművemet és a verseimet. Irónikus módon,
miközben éppen a 'Sötét pingvin' című remekművemet gyújtottam meg, a szoba
tüzet fogott, engem pedig jelenleg törvényszéki eljárás alá vettek, bizonyos Pinchuk
és Schlosser nevű személyek. Kirkegaard-nak igaza volt.

W. és a cirkuszi törpe

Végül is nem kellett szakítanom W.-vel, mert amilyen a szerencse, Finnország-ba
menekült egy hivatásos cirkuszi törpével. Azt hiszem, így a legjobb, bár újabb
roham tört rám, amelynek során fülemen keresztül kezdtem köhögni.

zsolozsmák és a lötyögő ruha

Déli sétám alatt újjabb morbid gondolatok környékeztek meg. Mi az, ami annyira
zavar a halálban? Valószínűleg a zsolozsmák. Melnick azt mondja, a lélek
halhatatlan, de ha a lelkem a testem nélkül létezik, meggyőződésem, hogy minden
ruhám lötyögni fog rajtam. Hát...

egy apára hasonlító személy vad álmai

Színdarab-ötlet: Egy személy, aki apámra hasonlít, de nincs olyan nagy lába.
A Sorbonne-ra küldik, harmónikázni tanulni. Végül úgy hal meg, hogy soha nem
fejti meg egy álmát - csípőig vadasmártásban térdepel. (Egy pazar második
felvonásbeli függöny lebeg a szemem előtt, melyben két törpe egy levágott fejet
talál egy rakomány röplabda között.)