lázadás - a polgári engedetlenség különböző módjai

- A városháza elé állva addig kántálni a "puding" szót, amíg követeléseinket nem teljesítik.
 - A vásárlóközpontba terelt birkamáj segítségével megbénítani a forgalmat.
- Feltárcsázni a "kormánykörök" tagjait, és a "Ha én gazdag lennék..." slágert dúdolni a telefonba.
- Rendőrnek öltözni, és úgy szökdelni.
- Articsókát mímelve behúzni egyet a járókelőknek.

lázadás - tüntetések és felvonulások

A tüntetés lényegi eleme, hogy tüntető legyen. Innen a "tüntetés" kifejezés. Ha egy személy otthon, egymagában tüntet, technikai értelemben ez nem tüntetés, hanem merő "idétlenkedés" vagy "szamárság". A tüntetés ragyogó példája a Bostoni Teadélután, melynek során indiánnak álcázott dühös amerikaiak brit teát szórtak a kikötő vizébe. Később felháborodott amerikainak álcázott indiánok valódi briteket szórtak a kikötő vizébe. Ezt követően teának álcázott hűtek egymást szórták a kikötő vizébe. Végül pedig német zsoldosok a 'Trójai nők' kosztmümjeibe bújva szökelltek a kikötő vizébe, minden különösebb ok nélkül. A tüntetésnél nem árt táblára írni álláspontunkat.
Néhány javasolt álláspont:
1) le az adókkal,
2) fel az adókkal, és
3) mosolyszünetet aperzsákkal.

lázadás - ülősztrájk

Foglaljunk el egy kijelölt helyet, majd üljünk le, de el ne mozduljunk! Máskülönben óhatatlanul guggolni fogunk, ami politikailag teljesen
értelmetlen, hacsak a kormány is nem guggol. (Ez igen ritka, ámbár a kormány alkalomadtán gubbaszt vagy kucorog, ha nagy a hideg.) A lényeg, hogy maradjunk ülve a kívánt engedmény kivívásáig, annak dacára, hogy a kormány, az
éhségsztrájkhoz hasonlóan minden fortélyt bevet majd, hogy a sztrájkolót felállásra késztesse. Jöhetnek például azzal, hogy: "Záróra, mindenki keljen fel!" Vagy azzal, hogy: "Lennének szívesek felállni egy pillanatra? Látni
szeretnénk, milyen magasak!"

lázadás - éhségsztrájk

Ennek során az elnyomottak addig nem esznek egy falatot sem,
amíg követeléseiket nem teljesítik. Egyes ármányos politikusok gyakran tesznek
süteményt, esetleg füstölt sajtot a kezük ügyébe, mégis ellent kell állniuk a
kísértésnek. Ha az uralkodó pártnak sikerül falatozásra bírnia a sztrájkolót,
többnyire nyert ügye van. Ha pedig agysztrájkoló az evésen túl a számlát is
kiegyenlíti, a parti lefutottnak tekinthető. Egy pakisztáni éhségsztrájkot úgy
sikerült letörni, hogy a kormány egy gusztusos marha cordon bleu-t
készíttetett, melyet a tömegek túl ínycsiklandónak találtak ahhoz, hogy
visszaküldjék. Az ilyen ínyencségek azonban ritkaságszámba mennek.
A legnagyobb baj az éhségsztrájkkal az, hogy néhány nap múltán az ember
megéhezik, különösen mióta megafonos kocsik cirkálnak és ezt harsogják: "Hű, de
finom ez a csirke... mmm... és ez a borsó... mmm..."
Kevésbé radikális politikai meggyőződésűek számára az éhségsztrájk módosított
változatát jelentheti a snidling megtagadása is. Apró gesztus ugyan, de
következetesen alkalmazva nagyban befolyásolhatja a kormányt. Köztudomású, hogy
amikor Mahátma Gandhi leszokott a salátaöntetről, a brit kormány szégyenében
számos engedményt tett neki. Az étel mellett felhagyhatunk még a whistezéssel,
a mosolygással, valamint az indiánszökdeléssel.

lázadás - az orosz forradalom

'Az Orosz Forradalom.' Több évi forrongás után akkor tört ki, amikor a jobbágyok rájöttek, hogy a cár és a czár ugyanaz a személy. Itt kell megjegyeznünk, hogy a forradalmak végén az "elnyomottak" gyakran
veszik kezükbe a hatalmat és kezdenek el "elnyomókként" viselkedni. Ilyenkor természetesen nagyon nehéz őket telefonvégre kapni, a harcok idején cigarettára vagy rágógumira kölcsönzött pénzről pedig legjobb, ha végleg lemondunk.