2012. január 27., péntek

lázadás - a nagy francia forradalom

'A Nagy Francia Forradalom', melyben a parasztok erővel a maguk kezébe ragadták a hatalmat, és nyomban új lakatokat szereltek a paloták ajtajaira,
nehogy a nemesek visszamehessenek. Ezek után óriási hacacárét csaptak, és jól mulattak. Amikor a nemeseknek végre sikerült visszaszerezniük a palotát,
maguknak kellett feltakarítaniuk, és rengeteg csikket meg kiégetett abroszt találtak.

2012. január 6., péntek

lázadás - elnyomottak

A lázadó csoportokat "elnyomottaknak" nevezzük, és általában nyüzsögnek, zsörtölődnek vagy fejfájásra panaszkodnak. (Meg kell jegyeznünk, hogy az elnyomók sohasem lázadnak azért, hogy elnyomottak lehessenek, mivel ehhez alsóneműt kellene váltaniuk.)

2011. december 16., péntek

lázadás - rendőrállam

Amikor az "elnyomás" túl kemény lesz, létrejön az úgynevezett rendőrállam, ahol is minden különutasság, úgymint vihogni, csokornyakkendőt viselni vagy az
elöljárót "Dugó"-nak nevezni egyaránt tilos. A rendőrállam megnyirbálja a polgári szabadságjogokat; a szólásszabadság ismeretlen fogalom, bár egy
magnófelvételre tátogni szabad. Nem tűrik a kormányt kritizáló véleményeket, különösen ami a tánckultúrájukat illeti. A sajtószabadságot szintén megnyirbálják, és az uralkodó párt "markában van" a sajtó, mely így az
állampolgárokkal csak a politikailag elfogadható gondolatokat, valamint a közrendet nem sértő sporteredményeket közli.

2011. november 26., szombat

lázadás - elnyomók

Azokat a személyeket vagy pártokat, akik ellen fellázadnak, "elnyomóknak" nevezzük, és onnan ismerszenek meg, hogy látszólag minden móka az övék. Az
"elnyomók" általában öltönyt viselnek, földet birtokolnak, és késő éjszakáig bömböltetik a rádiójukat, anélkül, hogy rájuk dörömbölnének. Munkájuk a "status
quo" fenntartásából áll, ami azt jelenti, hogy minden változatlan marad, bár lehet, hogy kétévenként kifestenek.

2011. november 4., péntek

lázadás - forradalom

Egy forradalom elkövetéséhez két tényező egyidejű fennforgása szükséges: valaki vagy valami, ami ellen lázadni lehet, és másvalaki, aki odadugja a képét, és
lázad. A viselet rendszerint utcai, és mindkét fél rugalmasan kezelheti az időt és a helyet, ám ha valamelyikük elmulasztaná a megjelenést, az egész
vállalkozás dugába dőlhet. Az 1650-es Kínai Forradalomban egyik fél sem jelent
meg, a teremre pedig súlyos pönálét kellett fizetni.