2010. június 18., péntek

az Isteni bizonyíték


Hiszek-e Istenben? Egészen anyám balesetéig hittem. Ráesett egy húskenyérre,
amely leszakította a lépét. Hónapokon át kómában feküdt, képtelenül bármi
egyébre, minthogy az "O sole mio" dallamát dúdolja egy képzelt heringnek.
Miért súlytotta ezt az asszonyt a korábbi éveiben annyi csapás? Talán, mert
ifjúkorában fittyet hányt a konvencióra, és a fejére húzott barna
papírzacskóban esküdött meg. S vajon, hogy hihetnék most Istenben, amikor
éppen a múlt héten csípte be az elektromos írógép kocsija a nyelvem? Kételyek
gyötörnek. Mi van, ha minden csak illúzió, és semmi sem létezik? Ez esetben
határozottan sokat fizettem szőnyegemért. Ha legalább Isten világos jelet adna!
Például egy nagyösszegű betétet nyitna nevemre egy svájci bankban.

2010. május 21., péntek

az Airport és a gyerekvállalás


Hát úgy döntöttem felbontom W.-vel kötött jegyességemet. Nem érti az írásaimat,
és a múlt éjjel azt mondta, hogy a 'Metafizikus valóság kritikája az
Airport'-ra emlékezteti. Veszekedtünk és ismét előhozakodott a gyerekek
kérdésével, de meggyőztem, hogy szegények még túl fiatalok lennének ehhez.

2010. május 16., vasárnap

tollas remény


Mennyire tévedett Emily Dickinson! A remény nem "valami tollas", mint azt
írja. Az unokabátyám az, akinek tollai nőttek, ezért el kellett vinnem egy
zürichi specialistához.

2010. április 27., kedd

extrém metamorfótis


Novella: Egy ember reggel arra ébred, hogy saját lúdtalpbetétjévé változott.
(Az ötlet több szinten is működik. Pszcihológiai szempontból a Frud-tanítvány
Krüger Kvintesszenciája, aki felfedezte a sonkában rejlő szexualitást.)

2010. április 7., szerda

suicid naplemente


Ma a vörösben és sárgában úszó naplemente láttán azt gondoltam: milyen
jelentéktelen vagyok én! Tegnap esett, de akkor is ugyanez járt az eszemben.
Elfogott az öngyűlölet és újból öngyilkosságot fontolgattam - ezúttal olymódon,
hogy mélyeket lélegeztem egy biztosítási ügynök közvetlen közelében.