az Airport és a gyerekvállalás

Hát úgy döntöttem felbontom W.-vel kötött jegyességemet. Nem érti az írásaimat,
és a múlt éjjel azt mondta, hogy a 'Metafizikus valóság kritikája az
Airport'-ra emlékezteti. Veszekedtünk és ismét előhozakodott a gyerekek
kérdésével, de meggyőztem, hogy szegények még túl fiatalok lennének ehhez.

tollas remény

Mennyire tévedett Emily Dickinson! A remény nem "valami tollas", mint azt
írja. Az unokabátyám az, akinek tollai nőttek, ezért el kellett vinnem egy
zürichi specialistához.

extrém metamorfótis

Novella: Egy ember reggel arra ébred, hogy saját lúdtalpbetétjévé változott.
(Az ötlet több szinten is működik. Pszcihológiai szempontból a Frud-tanítvány
Krüger Kvintesszenciája, aki felfedezte a sonkában rejlő szexualitást.)

suicid naplemente

Ma a vörösben és sárgában úszó naplemente láttán azt gondoltam: milyen
jelentéktelen vagyok én! Tegnap esett, de akkor is ugyanez járt az eszemben.
Elfogott az öngyűlölet és újból öngyilkosságot fontolgattam - ezúttal olymódon,
hogy mélyeket lélegeztem egy biztosítási ügynök közvetlen közelében.

az apám meg én

Édes Istenem, miért vagyok ennyire bűnös? Azért, mert gyűlöltem apámat?
Valószínűleg a borjúparmezán összetűzés miatt. Nos, mit csinált valójában a
pénztárcájában? Ha rá hallgatok, a kalapos inas mesterséget választom. Most is
fülembe csengnek szavai: "Kalaposinasnak lenni - ez minden." Emlékszem, miként
reagált, amikor bejelentettem neki, hogy írni akarok. "Az egyetlen írásod egy
bagollyal való együttműködés gyümölcse lesz." Hogy mit értett ezen, ma sem
tudom. Milyen szomorú ember! Amikor első darabomat, a 'Cisztát Gusztinak'-ot
bemutatták, ő frakkban és gázálarcban jelent meg a premieren.