lázadás - tüntetések és felvonulások

A tüntetés lényegi eleme, hogy tüntető legyen. Innen a "tüntetés" kifejezés. Ha egy személy otthon, egymagában tüntet, technikai értelemben ez nem tüntetés, hanem merő "idétlenkedés" vagy "szamárság". A tüntetés ragyogó példája a Bostoni Teadélután, melynek során indiánnak álcázott dühös amerikaiak brit teát szórtak a kikötő vizébe. Később felháborodott amerikainak álcázott indiánok valódi briteket szórtak a kikötő vizébe. Ezt követően teának álcázott hűtek egymást szórták a kikötő vizébe. Végül pedig német zsoldosok a 'Trójai nők' kosztmümjeibe bújva szökelltek a kikötő vizébe, minden különösebb ok nélkül. A tüntetésnél nem árt táblára írni álláspontunkat.
Néhány javasolt álláspont:
1) le az adókkal,
2) fel az adókkal, és
3) mosolyszünetet aperzsákkal.

lázadás - ülősztrájk

Foglaljunk el egy kijelölt helyet, majd üljünk le, de el ne mozduljunk! Máskülönben óhatatlanul guggolni fogunk, ami politikailag teljesen
értelmetlen, hacsak a kormány is nem guggol. (Ez igen ritka, ámbár a kormány alkalomadtán gubbaszt vagy kucorog, ha nagy a hideg.) A lényeg, hogy maradjunk ülve a kívánt engedmény kivívásáig, annak dacára, hogy a kormány, az
éhségsztrájkhoz hasonlóan minden fortélyt bevet majd, hogy a sztrájkolót felállásra késztesse. Jöhetnek például azzal, hogy: "Záróra, mindenki keljen fel!" Vagy azzal, hogy: "Lennének szívesek felállni egy pillanatra? Látni
szeretnénk, milyen magasak!"