Don Fabrizio étterme - 8.rész Fabian Plotnick étteremkritikus válasza az őt bírálóknak

Mr. Schmeederer tanúbizonyságát adja annak, hogy halvány fogalma sincs sem az éttermi árakról, sem a "Négy kvartettről". Maga Eliot úgy érezte, hogy 7 dollár 50 egy csirke tetrazziniért (szó szerint idézem egy 'Partisan Revue'-ben megjelent interjú alapján) "nem kizárt." Való igaz, a "Dry Salvages"-ben Eliot e koncepciót Krisnának tulajdonítja, igaz, nem egészen ezekkel a szavakkal.

Hálás vagyok Dove Rapkinnek az atomizált családdal kapcsolatban tett megjegyzéseiért, és Babcocke professzornak a beható nyelvészeti elemzésért, jóllehet kételkedem képlete helytálló voltában, és helyette az alábbi modellt javasolnám:
 a) némely tészta nyelvsaláta;
 b) minden nyelvsaláta nem spagetti;
 c) egyetlen spagetti sem tészta, tehát minden spagetti nyelvsaláta.

Wittgenstein a fenti modellt Isten létének bizonyítására használta, később pedig Bertrand Russell alkalmazta nem csak Isten létét bizonyítandó, hanem annak alátámasztására, hogy az Isten Wittgensteint túl alacsonynak találta. Végül Mondragon professzornak. Igaz, hogy a harmincas években Spinelli a Fabrizio konyhájában dolgozott - meglehet hosszabban, mint kellett volna. Mégis a javára írandó, hogy amikor a hírhedt Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság nyomást gyakorolt reá annak érdekében, hogy menüinek szövegezését "Tormaszószos csillaghal"-ról a politikailag kevésbé kényes "Tormaszószos fügé"-re változtassa, a Legfelsőbb Bíróság elé vitte az ügyet, és kikényszerítette a mára híressé vált jogszabályt, amely kimondja: "Az előételek teljes körű törvényi védelemre jogosultak az Alkotmány Első kiegészítésében foglaltak alapján."