2018. február 14., szerda

az elítélt - 15.rész az utolsó vacsora

Én elmegyek, gondolta lemondóan, de Madame Plotnick, akinek arca épp olyan, mint a tengeriételétterem specialitásai, jelen marad. Cloquet-t pánik kerülgette. El akart futni, elrejtőzni, vagy inkább valami szilárd, tartós dolog szeretett volna lenni - például egy nagy és nehéz szék. Egy széknek nincsenek problémái, gondolta. Nem kell lakbért fizetnie, sem politikai ügyekben részt vennie. Egy szék sohasem vágja be a lábujját, és nem teszi fel fordítva a fülvédőjét. Nem kell mosolyognia, fodrászhoz járnia, és amiatt sem kell aggódnia, hogy ha fogadásra viszi az ember, köhögni kezd, netán jelenetet rendez. Az emberek csak ülnek rajta, és amikor egyesek meghalnak, mások ülnek rá. Cloquet némi vigaszt merített ebből a gondolatból, és amikor a börtönőrök hajnalban le akarták borotválni a nyakát, széknek tettette magát. Amikor azt kérdezték tőle, mit enne utoljára, így válaszolt: - Egy bútordarabtól kérditek, mit enne? Miért nem kárpitoztok be inkább? - Az őrök meredt pillantására elgyengült, és végül ezt mondta: - Csak egy kis orosz hússalátát hozzatok.

2018. február 1., csütörtök

az elítélt - 14.rész a kivégzés előestéje

Hat héttel később, a kivégzés előestéjén Cloquet magányosan ült cellájában, és képtelen volt arra, hogy elhiggye az utolsó hónapok eseményeit - főleg a tárgyalótermi elefántok fértek nehezen a fejébe. Másnap ilyenkorra már halott lesz, gondolta. Cloquet mindig úgy tekintett a halálra, mint ami csak mással eshet meg. - Úgy veszem észre, a kövérek gyakrabban járnak így - mondta az ügyvédjének. Cloquet számára azonban a halál továbbra is elvont fogalom maradt. Az ember halandó, de vajon Cloquet is az? A kérdés gondolkodóba ejtette, azonban az egyik őr egy noteszlapra néhány egyszerű vonallal felvázolt rajza mindent megvilágított. Nem volt kibúvó. Hamarosan nem lesz többé.

2018. január 25., csütörtök

az elítélt - 13.rész kartonbajuszos baklövés

A szeretkezés után jót aludt - mint rendesen, de másnap reggel legnagyobb meglepetésére letartóztatták Gaston Brisseau meggyilkolása miatt. A rendőrkapitányságon Cloquet ugyan hangoztatta ártatlanságát, de tájékoztatták, hogy Brisseau szobájában és az időközben előkerült pisztolyon megtalálták ujjlenyomatait. Cloquet még azt a baklövést is elkövette, hogy Brisseau házába betörve aláírta a vendégkönyvet. A helyzet reménytelen volt. Minden Cloquet ellen szólt. Az ezt követő hetekben lezajlott tárgyalás valóságos cirkusz lett, bár az elefántokat nem volt könnyű a tárgyalóterembe tuszkolni. Az esküdtszék végül bűnösnek találta Cloquet-t, és guillotine általi halálra ítélte. Enyhítési kérelmét technikai okokra hivatkozva utasították el, mivel kiderült, hogy az ügyvéd a kérvény megírása idején ragasztott kartonbajuszt viselt.

2017. november 13., hétfő

az elítélt - 12.rész magábanvaló, vagy másbanvaló?

Szeretkezni kezdtek Juliettel - vagy mindez szex volt csupán? Cloquet jól tudta: a szex és a szerelem két külön dolog, de mindkettőt csodálatosnak tartotta, amennyiben a partnerek egyike homár alakú partedlit visel. A nők, jegyezte meg magában, lágyan beborítanak. Van úgy, hogy teljesen beborítanak. Aztán az ember soha többé nem tud kimászni, csak a legsúlyosabb kifogással, mint az anyja születésnapja vagy egy bírósági idézés. Cloquet gyakran gondolt a 'magábanvaló' lét és a 'másbanvaló' lét közötti különbségre, és arra a következtetésre jutott, hogy bármelyik csoportba tartozzék is az ember, mindig a másik szórakozik jobban.

2017. július 4., kedd

az elítélt - 11.rész

Elhatározta, hogy felkeresi Juliet házát.
 - Megölted? - kérdezte Juliet, amint belépett.
 - Igen - válaszolta Cloquet.
 - Biztosan meghalt?
 - Halottnak látszott. Előadtam neki a Maurice Chevalier-paródiámat, tudod, ez mindig nagy sikert arat. De most semmi.
 - Akkor jó. Többé nem árulja el a Pártot.

 Juliet marxista, emlékeztette magát Cloquet. És a marxisták legérdekesebb fajtájához tartozik - a hosszú, napbarnított lábúakéhoz. Azon ritka nők egyike volt, akik tudták, hogyan tartsanak fejben két különböző fogalmat, mint például Hegel dialektikáját és azt, hogy miért kezd egy férfi Jerry Lewis hangján visítozni, ha beszéd közben valaki a fülébe dugja a nyelvét. Amint Juliet ott állt Cloquet előtt szűk szoknyában és blúzban, a férfit heves vágy kerítette hatalmába, hogy magáévá tegye a nőt - hogy birtokolja, mint valami tárgyat, mint a rádióját vagy a gumiból készült disznófejálarcot, melyet a nácik riogatására viselt a megszállás idején.