2018. szeptember 19., szerda

Irány a szabadegyetem - 1.rész A beiratkozás

A főiskolai prospektusok és a felnőtt-továbbképzés invitáló brossúráinak a
levélszekrényemben előforduló sűrűsége arról győznek meg, hogy az
iskolaelhagyók különleges postai listáján szerepel a nevem. Félre ne értsék,
nem panaszkodni kívánok; van a szabadidő-kurzusok listájában valami, ami
ugyanolyan vonzerővel ragadja magával a képzeletemet, mint az a hongkongi
"Mézeshetek Segédkészlet", amelyet tévedésből küldtek el nekem. Minden egyes
alkalommal, amikor átolvasom a kurzusok esedékes prospektusát, haladéktalanul
eltervezem, hogy mindent félretéve és fejvesztve rohanok vissza az iskolapadba.
(Sok évvel ezelőtt kizártak a főiskoláról afféle gyanúsítások alapján,
amelyeket egykor Yellow Kid Weil kapott.) Én azonban mind a mai napig
neveletlen, továbbképzetlen felnőtt maradtam, és idővel a szokásommá vált
lapozgatni egy képzeletbeli, takarosan nyomtatott órarendtáblázaton, amely
többé-kevésbé ugyanolyan.

2018. szeptember 8., szombat

Esszék Woody Allentől - 6.rész Kirándulás a csalitosba ibolyaszedéssel

Ez egy cseppet sem szórakoztató, és bármi mást inkább ajánlok helyette.
Látogassa meg egy beteg barátját. Ha ez nem lenne lehetséges, nézzen tévét, és
vegyen forró fürdőt, esetleg olvasson közben. Minden jobb, mint egy csalitosba
térni, és bárgyú mosollyal virágokat gyűjteni egy kaskába. No és mit csinál
azzal a sok ibolyával, ha már leszedte őket? - Hát beteszem egy vázába - mondja
maga. Micsoda ostoba válasz. Manapság csak tárcsázzuk a virágüzletet, és
telefonon adjuk le a rendelést. Ránduljon a 'virágkertész' a csalitosba, azért
fizetik. Így aztán ha egy elektromos vihar törne ki, vagy a közelben
elszabadulna egy méhkas, a virágkertész lesz az, aki felfut a Sinai hegyére.
  Véletlenül se gondolják mindebből, hogy érzéketlen lennék a természet örömei
  iránt, annak ellenére, hogy kutya nehéz ebben a ragacsos, gumivárosban negyvennyolc órát
eltölteni a nagyünnepek alatt. Hogy miért, az már egy másik történet.

2018. augusztus 28., kedd

Esszék Woody Allentől - 5.rész a szerelemről

Mi a jobb: szeretni, vagy szeretetet kapni? Egyik sem, ha az ember
koleszterolszintje hatszáz fölött jár. A szerelem alatt, természetesen, a
romantikus szerelmet értem - a férfi és nő közötti szerelmet, és nem az anya és
gyermeke, a fiú és a kutyája, vagy két főpincér közti szerelmet.
  Az a csodálatos a dologban, hogy ha valaki szerelmes, dalolni támad kedve.
Ezt azonban mindenáron el kell kerülni, és arra is fordítsunk figyelmet, hogy a
buzgó hím nem "szavalja-e" dalok szövegét. Ha szeretik az embert, az nem
ugyanaz, mint ha tisztelik, mivel valakit messziről is tisztelhetünk, míg
igazán szeretni csak ugyanabban a szobában, a függöny mögött guggolva lehet.
  Az igazán jó szeretőnek erősnek, mégis gyöngédnek kell lennie. Hogy milyen
erősnek? Azt hiszem, harminc kiló lökésben megteszi. Ne feledjük, hogy a
szerelmes szemében a szeretett személy mindig a legszebb, még ha egy idegen
számára a szaga is elviselhetetlen. Szép, ami érdek nélkül tetszik. Ha a
szemlélő teljesen érdektelen, akár a környezete tanácsát is kikérheti, melyik a
legszebb lány. (Ami azt illeti, a legcsinosabbak általában a legunalmasabbak is
egyben, ezért érzik egyesek úgy, hogy nincs Isten.)
  "A mámor egy édes perc csupán", énekelte egy trubadúr, "de a fájdalom örökre
megmarad." A dalból majdnem sláger lett, de túlságosan hasonlított a "Yankee
Doodle Dandy" dallamára.

2018. július 27., péntek

Esszék Woody Allentől - 4.rész a takarékosságról

Az élet rögös útjain különösen fontos, hogy alapokat képezzünk, és sohase
szórjuk olyan ostobaságokra a pénzt, mint a körtelé vagy egy színarany kalap.
A pénz nem minden, de az egészségnél többet ér. Végül is az ember nem állíthat
be a henteshez azzal hogy: "Nézze csak, milyen jó színem van, a náthát pedig
még hírből sem ismerem", arra várva, hogy ezért majd valami árut kap. (Hacsak,
persze, a hentes nem idióta.) A pénz jobb, mint a szegénység, legalábbis anyagi
szempontból. Nem mintha boldogságot lehetne vásárolni érte. Vegyék csak a
tücsök meg a hangya esetét: a tücsök egész nyáron hegedült, míg a hangya
dolgozott és takarékoskodott. Amikor eljött a tél, a tücsöknek semmije sem
volt, a hangyát viszont melltáji fájdalmak gyötörték. Nehéz a rovarok élete. És
ne gondolják, hogy az egereknek könnyebb. A lényeg, hogy mindenki a tojásba
vágyik, de nem feltétlenül a legjobb öltönyében.
  Végül pedig véssük fel a kéménybe korommal könnyebb két dollárt elverni, mint
megtakarítani egyet. És az Isten szerelmére, ne fektessünk pénzt egyetlen olyan
brókerirodába sem, amelynek a partnerei közt Frenchy nevű cég található.

2018. július 16., hétfő

Esszék Woody Allentől - 2.rész egy nyári fa láttán

A természet minden csodái közül talán a nyári fa a legcsodálatosabb, kivéve
talán egy egeret, amely a "Hello Dolly"-t énekli kamásliban. Nézzük csak a leveleket, hogyan zöldellnek és leveledzenek (ha nem, akkor valami nem stimmel). Hallga, hogyan nyújtóznak az ágak az ég felé, mintha csak azt
mondanák: "Lehet, hogy csak egy faág vagyok, mégis szeretnék részesülni a társadalombiztosítás jótéteményeiben!" És mennyi változat! Luc ez a fa vagy
nyár? Vagy tán egy hatalmas vörösfenyő? Nem, attól tartok, ez egy évszázados tölgy, és már megint szamarat csináltál magadból. Persze felismernél egy fát
egy szemvillanásnyi idő alatt, ha a természet szülötte, a harkály lennél, de akkor már túl késő lenne, és soha nem indulna az autód.
  De vajon miért okoz egy fa sokkal nagyobb gyönyörűséget, mint, mondjuk, egy fecsegő patak? Vagy bármi más, ami fecseg, ha már itt tartunk? Mert dicsőséges
jelenléte sokkal nagyszerűbb, mint bármi másé itt a Földön, de a jelen kormány ideje alatt mindenképpen. Mint a költő mondja: "Csak az Isten tud fát
teremteni" - valószínűleg azért, mert olyan nehéz kitalálni, hogyan erősítsük
fel a kérget.
  Egyszer egy favágó éppen egy fát készült kivágni, amikor észrevette, hogy egy
szívet faragtak a törzsébe, két névvel. Ezt látva a favágó elrakta fejszéjét,
és inkább fűrésszel állt neki. A történet tanulsága nem egészen világos, igaz,
hat hónappal később a favágót megbírságolták, mert római számokra tanított egy
törpét.