2018. július 27., péntek

Esszék Woody Allentől - 4.rész a takarékosságról

Az élet rögös útjain különösen fontos, hogy alapokat képezzünk, és sohase
szórjuk olyan ostobaságokra a pénzt, mint a körtelé vagy egy színarany kalap.
A pénz nem minden, de az egészségnél többet ér. Végül is az ember nem állíthat
be a henteshez azzal hogy: "Nézze csak, milyen jó színem van, a náthát pedig
még hírből sem ismerem", arra várva, hogy ezért majd valami árut kap. (Hacsak,
persze, a hentes nem idióta.) A pénz jobb, mint a szegénység, legalábbis anyagi
szempontból. Nem mintha boldogságot lehetne vásárolni érte. Vegyék csak a
tücsök meg a hangya esetét: a tücsök egész nyáron hegedült, míg a hangya
dolgozott és takarékoskodott. Amikor eljött a tél, a tücsöknek semmije sem
volt, a hangyát viszont melltáji fájdalmak gyötörték. Nehéz a rovarok élete. És
ne gondolják, hogy az egereknek könnyebb. A lényeg, hogy mindenki a tojásba
vágyik, de nem feltétlenül a legjobb öltönyében.
  Végül pedig véssük fel a kéménybe korommal könnyebb két dollárt elverni, mint
megtakarítani egyet. És az Isten szerelmére, ne fektessünk pénzt egyetlen olyan
brókerirodába sem, amelynek a partnerei közt Frenchy nevű cég található.

2018. június 13., szerda

Don Fabrizio étterme - 8.rész Fabian Plotnick étteremkritikus válasza az őt bírálóknak

Mr. Schmeederer tanúbizonyságát adja annak, hogy halvány fogalma sincs sem az éttermi árakról, sem a "Négy kvartettről". Maga Eliot úgy érezte, hogy 7 dollár 50 egy csirke tetrazziniért (szó szerint idézem egy 'Partisan Revue'-ben megjelent interjú alapján) "nem kizárt." Való igaz, a "Dry Salvages"-ben Eliot e koncepciót Krisnának tulajdonítja, igaz, nem egészen ezekkel a szavakkal.

Hálás vagyok Dove Rapkinnek az atomizált családdal kapcsolatban tett megjegyzéseiért, és Babcocke professzornak a beható nyelvészeti elemzésért, jóllehet kételkedem képlete helytálló voltában, és helyette az alábbi modellt javasolnám:
 a) némely tészta nyelvsaláta;
 b) minden nyelvsaláta nem spagetti;
 c) egyetlen spagetti sem tészta, tehát minden spagetti nyelvsaláta.

Wittgenstein a fenti modellt Isten létének bizonyítására használta, később pedig Bertrand Russell alkalmazta nem csak Isten létét bizonyítandó, hanem annak alátámasztására, hogy az Isten Wittgensteint túl alacsonynak találta. Végül Mondragon professzornak. Igaz, hogy a harmincas években Spinelli a Fabrizio konyhájában dolgozott - meglehet hosszabban, mint kellett volna. Mégis a javára írandó, hogy amikor a hírhedt Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság nyomást gyakorolt reá annak érdekében, hogy menüinek szövegezését "Tormaszószos csillaghal"-ról a politikailag kevésbé kényes "Tormaszószos fügé"-re változtassa, a Legfelsőbb Bíróság elé vitte az ügyet, és kikényszerítette a mára híressé vált jogszabályt, amely kimondja: "Az előételek teljes körű törvényi védelemre jogosultak az Alkotmány Első kiegészítésében foglaltak alapján."

2018. május 28., hétfő

Don Fabrizio étterme - 7.rész Válasz a kritikára Quincy Mondragontól

Nagy érdeklődéssel olvastam Mr. Fabian Plotnick ismertetőjét Fabrizio Villa Nova étterméről, és a kortárs revizionista történetírás újabb sokkoló példáját véltem felfedezni benne. Milyen gyorsan vagyunk készek elfelejteni, hogy Fabrizio a sztálinista tisztogatások legsötétebb éveiben nemcsak üzemelt, de még az üzlet hátsó helyiségeit is megnagyobbította, hogy több vendégnek jusson benne hely! Ott egyetlen szó sem esett a szovjet politikai elnyomásról. Sőt, amikor a Szabad Szovjet Disszidensek Bizottsága petícióban fordult Fabrizióhoz, hagy törölje a nokedlit az étlapról, amíg az oroszok szabadon nem eresztik Gregor Tomsinszkijt, az ismert trockista szakácsot, megtagadták a kérés teljesítését. Tomsinszkij akkorra már tízezernél is több receptet állított össze, melyeknek mindegyikét elkobozta az N.K.V.D. "Hozzájárulva a kevesek szívfájdalmához." - E szánalmas kifogással küldte a szovjet bíróság Tomsinszkijt kényszermunkára. Vajon hol voltak az úgynevezett Fabrizio éttermi entellektüelek akkor? A Tina nevű ruhatároslány soha nem emelte föl egyetlen szavát sem, miközben a ruhatároslányokat Szovjetunió-szerte elhurcolták otthonaikból, és arra kényszerítenék őket, hogy sztálinista vállfákra akasszanak. Hozzátehetném még, hogy amikor tucatnyi szovjet fizikust a habzsolás vádjával fogtak perbe és börtönöztek be, s tiltakozásul több étterem zárva tartott, a Fabrizio továbbra is kiszolgált, mi több, a vacsorát követő ingyenmenta intézményét is bevezette! A harmincas években magam is étkeztem Fabriziónál, és a magam szemével láttam, miféle melegágya a sötétben hújkáló sztálinistáknak, akik megpróbáltak blincsikit felszolgálni a tésztát rendelő gyanútlan lelkek asztalára. Azt állítani, hogy a legtöbb vendégnek fogalma sem volt, mi folyik a konyhában, egyenesen abszurd. Valakinek, aki makarónit rendelt és zakuszkát szolgáltak fel, annak magától értetődőnek kellett lennie, mi zajlik a háttérben. Az igazság azonban az, hogy az entellektüelek egyszerűen nem akarták meglátni a különbséget. Egyszer együtt ebédeltem Gideon Cheops professzorral, akinek egy teljes orosz menüt szolgáltak fel, borscsostul, kijevi jércéstül és halvástul - amelynek láttán így fordult hozzám: "Hát nem mennyei ez a spagetti?"

Prof . Quincy Mondragon New York Egyetem

2018. május 17., csütörtök

Don Fabrizio étterme - 6.rész Válasz a kritikára Eino Shmeederertől

A Fabrizio-féle Villa Nova étteremről írott recenziójában Fabian Plotnick az árakat "józannak" nevezte. De vajon Eliot "Négy kvartettjét" is "józannak" mondaná-e? Az elinti visszatérés a Logosz-elv egy primitív állapotába a világ állását tükrözte a maga korában, de a 8 dollár 50 egy csirke tetrazziniért? Ennek semmi értelme, még katolikus kontextusba helyezve sem. Felhívnám Mr. Plotnick szíves figyelmét az 'Encounter' (2/28) cikkére, mely az "Elint, a reinkarnáció és a rákleves" címet viseli.

 Eino Shmeederer

2018. május 9., szerda

Don Fabrizio étterme - 5.rész Válasz a kritikára Dove Rapkintól

Fabian Plotnicknak a Fabrizio-féle Villa Nova étteremről alkotott nézetei
érdemiek és éleslátóak. Az egyetlen szempont, amely átható analíziséből
hiányzik, az, hogy noha a Fabrizio étterem családi vállalkozás, mégsem a
klasszikus olasz atomizált család szerkezetét követi, hanem, furcsa módon, az
ipari forradalom előtti walesi bányász középosztály otthonait. Magának
Fabriziónak a feleségéhez és fiaihoz fűződő viszonya kapitalisztikus és
osztályorientált. A személyzet szexuális beállítottága tipikusan viktoriánus -
különösképpen a kasszát kezelő lányé az. A munkakörülmények szintén az angol
gyári problémákat tükrözik, a pincéreknek gyakran napi nyolc-tíz órát kell
felszolgálniuk olyan kötényben, amely nem felel meg a korszerű biztonsági
előírásoknak.

Dove Rapkin