az elítélt - 9.rész

Cloquet egyszerre szükségét érezte, hogy megbizonyosodjon tulajdon létezéséről, s a Brisseau íróasztala fölött lógó tükörbe pillantott. (Egy-egy tükör mellett elhaladva soha nem állhatta meg, hogy bele ne kukkantson. Egy szabadidőközpontban olyan hosszan bámulta a saját képét az úszómedence tükrében, hogy az igazgatóságnak le kellett eresztenie a vizet.) De hiába. Képtelen volt lelőni egy embert. Leeresztette a pisztolyt, és elmenekült.

az elítélt - 8.rész

Ha mégis megölöm Brisseau-t, gondolta Cloquet, gyilkos leszek. Cloquet leszek, a gyilkos, és nem az, aki vagyok: Cloquet, a Sorbonne pszichológiatanára. Döntésemet az egész emberiség nevében hozom. De mi lesz, ha a világon mindenki hozzám hasonlóan viselkedik, idejön, és fülbe lövi Brisseau-t? Az lenne csak a zűrzavar! Nem is beszélve az egész éjszaka berregő ajtócsengő okozta futkosásról. A parkoló kocsiknak csak élükkel jutna hely. Te szentséges ég, micsoda tudati zűrzavart okoznak a morális és etikai megfontolások! A legjobb, ha nem visszük túlzásba a gondolkodást. Bízzuk magunkat a testünkre - a test megbízhatóbb. A test megjelenik az összejöveteleken, jól fest sportzakóban, és akkor jön leginkább kapóra, ha egy jó kis masszázst kíván az ember.

az elítélt - 7.rész

Cloquet most közelebb lépett Brisseau alvó alakjához, és ismét felhúzta a pisztolyt. Tettének jelentőségét latolgatva émelygés fogta el. Ez az émelygés egzisztenciális természetű volt, amelyet az élet esetlegességének átható megélése idézett elő nála, s nem lehetett hétköznapi Alka-Seltzerrel enyhíteni. Egy Egzisztenciális Alka-Seltzerre volt szüksége - melyet több Szajna-parti gyógyszertár is tart. Ez a gyógyszer egy kerék nagyságú, hatalmas tabletta; vízben oldódik, és megszabadít a túlzott öntudat okozta émelygéstől. Cloquet mexikói ételek fogyasztása után is szívesen vette be.