hogyan lesz egy ígéretes ifjúból merénylő? - 4. rész

A rendőr-őrszobáról való szabadlábra helyezésem után minden vágyam a belső béke, és ép elmém ingatag maradványának megőrzése volt. Többször szólítottak le buzgó hittérítők az utcán, hogy Chow Bok Dingnél, a karizmatikus, holdvilágképű tiszteletesnél keressem a vallási üdvözülést, akinek tanai egyesítik Lao Ce tanításait Al Capone bölcsességével. Az igaz ember az aki megtagad minden földi hívságot - magyarázta Ding. A tiszteletes egyik célja megszilárdítani követőiben az ima, a böjt és testvériség értékeit, a másik: vallási háborúba vezetni őket a NATO-országok ellen. Néhány mise elteltével észrevettem, hogy a tiszteletes robotszerű lojalitásban fürdik, és az isteni buzgalom minden lanyhulása szemöldökráncolást vont maga után. Amikor hangot adtam nézetemnek, hogy a tiszteletes egy eszelős megalomán, aki követőit agyatlan élőhalottakká változtatja, megjegyzésemnek kritikai élt tulajdonítottak. Pillanatokon belül puha kezek ragadtak meg, és alsó ajkamnál fogva egy áldozati szentélybe vezettek, ahol a tiszteletes szumó-birkózó külsejű kegyencei azt javasolták, gondoljam át jól a helyzetemet, és az elmélyedést segítendő, még élelmet és vizet sem engedtek magamhoz vennem a következő hetekben. Hogy még nagyobb hangsúlyt adjanak a hozzáállásom felett érzett általános csalódottságuknak, ínyemet vasököllel vették kezelésbe ruganyos rendszerességgel. A sors iróniája, hogy a megháborodástól éppen személyes mantrám folyamatos ismételgetése mentett meg, mely ez volt: "Halihó". Végül a terrornak megadva magam, hallucinálni kezdtem. Emlékszem, Frankensteint láttam magam előtt a Covent Gardens előtt, a kezében hamburgerrel, sítalpakon.