Don Fabrizio étterme - 4.rész Válasz a kritikára Word Babcocketól

Az egyetlen tényező, amelyet Mr. Plotnick számításon kívül hagy Marin Spinelli fettucinéjének taglalásakor, az természetesen az adagok mérete, egyértelműbben fogalmazva: a galuskák száma. A páratlan galuskák száma nyilvánvalóan annyi, mint a páros és páratlan galuskák együttvéve. (Színtiszta paradoxon.) E logika nyelvi dugába dől, s következésképpen Mr. Plotnick sem képes a "fettucine" szó pontos használatára. A fettucine jelképpé válik; mondjuk, legyen a fettucine = x. Ez esetben a = x/b (ahol b bármely előétel felének megfelelő állandó). E logikát követve kimondhatnók: a fettucine 'a' nyelvsaláta! Nevetséges. A "Fettucine ízletes volt" állítás ebben a formában nem helytálló. Csak így: "A fettucine és a nyelvsaláta nem a rigatoni." Mint azt Gödel újra meg újra kifejti, "Mindent a logikai kalkulus nyelvére kell fordítani, mielőtt megesszük."

 Prof. Word Babcocke
Massachusetts Institute of Technology

Don Fabrizio étterme - 3.rész Leves és főétel na és a desszert

A Fabrizio étterem egyik különlegessége a Spinelli-féle parmezános
csirkefilé. A cím már önmagában is ironikus, mivel a csirkét extra csontokkal
tömi tele, mintha csak azt akarná mondani ezzel, hogy az életet nem szabad túl
gyorsan vagy óvatlanul habzsolni. A csontok szájunkból való állandó
kipiszkálása, s a tányér szélére helyezése az étkezésnek baljós felhangokat
kölcsönöz. Az embernek szinte azonnal Webern jut az eszébe, aki, úgy tűnik,
döntő hatással volt Spinelli szakácsművészetére. Robert Craft, Sztravinszkijról
szólva érdekes megállapítást tesz Schönbergnek a Spinelli-salátákra, valamint
Spinellinek Sztravinszkij D-dúr vonóskoncertjére gyakorolt hatásáról. Való
igaz, a minestrone maga a levesbe oltott atonalitás! A zavaros, furcsa
ételdarabkák és szeletek csak szürcsölés és egy sor egyéb zaj kíséretében
fogyaszthatók. E hangok bizonyos mintát alkotva szeriális rendben ismétlődnek
újra meg újra. Első látogatásom alkalmával két törzsvendég, egy ifjú és egy
kövér férfi egyszerre itták levesüket, mellyel olyan heves tetszést arattak (a
vendégek állva tapsoltak), hogy meg kellett ismételniük a produkciót.
Desszertnek tortonit ettünk, mely Leibniz emlékezetes aforizmáját juttatta
eszünkbe: "A monászoknak nincsenek ablakaik." Mennyire apropó! A Don Fabrizio
árai, mint azt Hannah Arendt egy ízben mondotta volt: "józanok, anélkül, hogy
történetileg szükségszerűek lenének." Egyetértek.

Don Fabrizio étterme - 2.rész Előétel

A menüt az előétellel kezdtem, mely az első pillantásra céltalannak tetszik, ám a szardellákat figyelmesebben szemügyre véve világossá válik az üzenet. Azt akarja Spinelli mondani nekünk, hogy az egész élet ebben az előételben sűrűsödik össze, amelyben a fekete olajbogyók a halandóságot idézik elviselhetetlenül emlékezetünkbe? Ha így van, hol marad a zeller? Vajon szándékoltan került-e elhagyásra? Jacobellinél az előétel kizárólag zellerből áll. Jacobelli azonban a szélsőségek embere. Ő az élet abszurditására akarja felhívni a figyelmünket. Ki ne emlékezne arra a scampira...? Négy fokhagymába ágyazott tengeri rák olyan elrendezésben, amely beszédesebben szól Vietnamhoz való kötődésünkről, mint a témáról írott könyvtárnyi irodalom együttvéve? Micsoda botránykő volt a maga idejében! Mára azonban szinte eltörpül Gino Finochi (a Gino-féle Vesuvio étterem séfjéről van szó) lágy piccatája, egy megindító, másfél méteres borjúszelet mellett, melyhez egy darabka fekete szövetet erősítettek. (Finochi mindig is jobban értett a borjúhoz, mint a halhoz vagy a szárnyasokhoz, és a 'Times' rövidlátóságára vall, hogy a Robert Rauschenbergről szóló címlapsztoriban elhagyták a reá vonatkozó utalást.) Spinelli, az avantgarde séfektől eltérően, ritkán járja végig ezt az utat. Vívódik, a spumoni pedig olvadtan kerül ki a sütőből. Spinelli stílusában mindig is tetten érhető volt egy bizonyos puhatolódzó jelleg-főleg a Spaghetti Vognole vonatkozásában. (Pszichoanalízisét megelőzően a kagylók páni félelmet váltottak ki Spinelliből. Képtelen volt felnyitni őket, amikor pedig beléjük kellett pillantania, elájult. Korai vognole-kísérletei során kizárólag úgynevezett "kagylópótlókat" alkalmazott. Mogyorót, olajbogyót használt, s végül, idegösszeroppanása előtt, apró radírgumikat.)