Cloquet a szabadságra vágyott - kijutni a börtönből, ugrándozni egy tágas
réten. (Boldogságában Cloquet mindig ugrándozott. E szokása katonai szolgálatra
alkalmatlanná tette.) A szabadság gondolata egyszerre hatott vidítóan és
rémítően rá. Ha valóban szabad lennék, gondolta, maradéktalanul kihasználnám a
lehetőségeimet. Hasbeszélő lehetnék, mindig is az akartam lenni. Vagy
bikinialsóban, krumpliorral és bohócszemüveggel jelenhetnék meg a Louvre-ban.
Lehetőségeinek latolgatása közben szédülés fogta el, és kis híján elájult,
amikor egy börtönőr azzal nyitott be cellájába, hogy Brisseau valódi gyilkosa
mindent bevallott. Cloquet szabadon távozhatott. Cloquet térdre rogyott, és
megcsókolta a cella kövét. Elénekelte a Marseillaise-t. Sírt! Táncra perdült!
Három nap múlva újra a börtönben ült, amiért bikinialsóban, krumpliorral és
bohócszemüvegben a Louvre-ban ugrándozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése